Törpe-Cochin

Származási helye:

Kina

Eredete:

Bár nevükből arra következtethetnénk, hogy a kérdéses fajta a nagytermetű cochinok törpésített változata, a törpe-cochinok nem hasonlítanak a cochinokra annyira, hogy ezt biztosan állíthassuk. Az állatok tartására és nevelésére már a 19. századi Angliában találunk példát, de Kínában, ahonnan nagyon sok állatot importáltak, már jóval ezelőtt léteztek.

Megjelenés:

Az első ránézésre azt mondhatnánk a cochinról, hogy egy "két lábon járó tollgombóc". Az állatok rövidek, szélesek és nagyon alacsony állásúak. Tollazatuk dús, puha, nagyon sok pehelytollal. Még a lábfeje is teljesen tollas, így a törpe-cochinok lábát alig látni. A farok egy pelyhes, kerek tollcsomó, melyet a kakasnál puha dísztollak fednek. Mivel a nyereg széles és szintén teljesen tollas, ezért úgy néz ki, mintha a farok ott kezdődne, ahol a nyaktollak véget érnek. A hátvonal nem kivehető. A farok legmagasabb pontja nem a végénél, hanem valahol a nyereg közelében keresendő. A törpe-cochinok azzal is felerősítik alacsony állásukat, hogy "előredőlnek". Ha a fejtől kezdve egy vízszintes vonalat húzunk, akkor a végénél megkapjuk a farok legmagasabb pontját. A mell telt, mély. A törpe-cochinoknak egyszerű taraja, piros füllebenyei, vörösbarna szeme és sárga lába van. A fajtát mint hagyományos, mint fodros tollváltozatban megtaláljuk.

Tulajdonságok:

A törpe-cochinok tényleg nagyon népszerűek, nem csupán jámbor, szelíd természetük miatt, hanem mert olyan kis szeretnivaló dundik. Igazság szerint csak egy fedett kifutóban illene őket tartani, mivel lábukon annyi a toll és állásuk is olyan alacsony, hogy láb-, illetve hastollazatuk könnyen bepiszkolódik, elázik. Tetőre egyébként repüléstudományukat tekintve valójában nem lenne szükség. Mivel kis területet igényelnek és meglehetősen szelídek, eszményi állatok a kis kerttel rendelkezők számára. Csak kevés tojást tojnak, azok is kicsik. A tojáshéj világos bézs színű. A fajta hátránya, hogy erős és hosszan tartó náluk a kotlási hajlam. Egy adott pillanatban még tojófészek nélkül, egy világos tyúkólban is úgy döntenek, hogy "itt az idő", és kotlani kezdenek. A tojók jó anyának bizonyulnak, a legkülönbözőbb fajok kicsinyeit is felnevelik, legyenek azok akár kacsák vagy fácánok. Egymás közt ezek az egyébként nagyon szelíd és nyugodt tyúkok nem mindig béketűrőek. Ha idegen állatokat zárunk egy helyre, az kegyetlen összecsapásokhoz vezethet, még a tojók között is, de a kiskakasok szinte biztos, hogy nem kerülik majd a megmérettetést. Egyes esetekben kifejlett kakasok is megtámadják gondozóikat, bár szerencsére ez nem nevezhető minden vérvonalra általánosan jellemző alapigazságnak. A fajta egy másik előnye, hogy a kakasok viszonylag halkan kukorékolnak.

Színek és jellemző mintázatok:

A fajtát rengeteg színben és mintázatban tartják, többek között fekete, egyszínű kék, fehér, borsárga, vörös, nyírfa színű, arany nyírfa színű, kolumbián, borsárga kolumbián, kendermagos, sárga kendermagos, búza színű, ezüst búza színű, porcelán, barna szegett tollú, ezüst szegett tollú, aranynyakú, ezüstnyakú, lazac és kékszegélyes változatokat ismerünk.